Ladánybenei Ősborókás

Ladánybene területén, immár csak foltokban megtalálható hajdani borókás területek egy háborítatlan része az, ami helyileg „Ladánybenei Ősborókás” néven ismert.  Flórájában és faunájában a Duna-Tisza közi homokhátság eredeti állapotában megmaradt, homokbuckákkal tűzdelt, leginkább borókával, fehérnyárral, árvalányhajjal, és számos ma már ritkaságszámba menő növénnyel gazdagon ellátott terület. A leírások alapján ezen a területen 3 bucka is eléri a 70 m-es magasságot.

Madarasi-tó

A település határában lévő Madarasi-tó hajdan a tipikus szikes tavak egyike volt, ám a hosszú ideig tartó szárazság, valamint a lecsapolások miatt részben mézpázsitos gyeppé, részben zsiókás, nádasos szikes mocsárrá alakult. A terület természeti értékét a szép formájú buckák és a szikesek együttes előfordulása tovább növeli.
A száraz homokfelszínt nyílt homokpusztagyep és nyáras-borókás, a szikeseket mocsári vegetáció hódította meg. A homokpusztagyepek említést érdemlő lágy szárú növényfajai közé tartozik a homoki csenkesz, a homoki kikerics, a kései szegfű, a homokviola, a homoki ternye, a deres fényperje, a pusztai kutyatej és a buglyos fátyolvirág, míg a szikes mocsarakat a zsióka és a sziki káka jellemzi. A buckák állatvilágának vonatkozásában elsősorban a gerinctelenek, a sáskák, a szöcskék, a homoki bogarak és a lepkék között találunk érdekességeket. A terület a Kiskunsági Nemzeti Park által védett területnek minősül.